Lajosmizse története

Lajosmizse Duna-Tisza közi homokhátságon fekszik. Homokos legelők és a szikes tavakkal tarkított terület miatt megálltak itt a szkíták, kelták és az avarok. Földdeák nevű falu volt található az Árpád-korban, aminek mostani emléke a régi községháza. A tatárjárás elnéptelenítette a területet, amit később a kunok népesítettek be. A Kiskunság területén járunk, a Mizse név ebből a korból származó férfinév, Lajos falu névadója egy kereszténnyé lett kun nemest vagy kapitányt jelöl. A kunokkal együtt települtek be a jászok, központjuk a mai Jászberény és környéke volt. Mindkét népcsoport kiváltságosként szerepelnek, ezért katonáskodással tartoznak a királynak. Pusztatemplom a tizennegyedik század végén épült, ami egy csodálatos helyen áll, tőlünk 8-9 km található.

Török uralom elnéptelenedése után a jászok kezére kerültek a területek. 1745-ös redempció, ami a területek, többek között a Lajos és Mizse puszták törvényes rögzítése volt. A pusztákat köztulajdonban váltották meg, összegébe befizetők szerint osztották szét a területet. Jászberény környékéről lábon hajtották le az állatokat a pusztai településekre. Egyre több embert települt le a környéken. 1828-ban építették meg az új vendéglőt, amelyben ma helytörténeti múzeum van. A szabadságharc után indult be a „jász kirajzás”. Az itteni pusztákon ezerötszáz ember élt állandóan. 1877-ben közigazgatásilag szakadt el Jászberénytől. A terület fejlődésében és kialakulásában meghatározó szerepe volt a főútnak, ami már a római korban is létezett. Vonatközlekedés 1889-ben indult meg Budapestről. 1900-tól hívják Lajosmizsének 1970-től nagyközség, majd 1993-ban városi rangot kapott. 1910 után tucatnyi kis nemesi és helyi viszonylatban nagybirtok rendszer alakult ki, az itt épülő kúriával együtt. Most is megnézhetőek a Geréby-kúria, Kláber, Ricsovári, Tarnai, amelyek magánkézben vannak. Első világháború végére a lakosság elérte a tízezer főt. Kádár korszak hatására hat téesz és szakszövetkezet alakult ki. A tanyákon élt a lakosság többsége, s itt is gazdálkodott. Az állattenyésztés visszaszorult, a legelők helyét átvették a gyümölcsösök és veteményeskertek. A kézművesipar az 1880-as évektől indult el. 1972-ben nyitott a Tanyamúzeum. Az 1950-es évek téeszesítése, majd az ipari termelés és a szocialista mezőgazdaság a családi gazdálkodást visszavetette. Rendszerváltáskor a privatizációs, a kárpótlási törvények értelmében a földterület korábbi tulajdonosaik visszaigényelhették. Szocialista mezőgazdaság megszűnt, így sok új mezőgazdasági és élelmiszeripari, családi és társas vállalkozás jött létre. A mezőgazdaságból élő, most is nagyon sokan kertészeti tevékenységet folytatnak. Lajosmizse, a szamóca fővárosának is nevezik. A homokos talaj, a sok napfény. És kevés csapadék mind kedvez ennek a növénynek.